Kövecses László

• Mikor és miért kezdtél el a VIDEOTON-nál vagy annak elődeinél dolgozni?
  1989 szeptemberében, friss diplomásként kezdtem a VIDEOTON Rádiógyár Petőfi gyáregységében dolgozni, ez a haditechnikai vonal, itt készültek a katonai adó-vevő készülékek. Tulajdonképpen már évekkel előtte eldőlt, hogy itt kezdek dolgozni, hisz tanulmányi ösztöndíjam volt a vállalattal, s a szüleim is itt dolgoztak több, mint 30 évet mielőtt nyugdíjba vonultak.
• Milyen volt akkoriban a cégnél dolgozni?
  Pályakezdésem idején már lejtmenetben volt a vállalat, ezért az idősebb kollégák hangulatát ez nagyban befolyásolta, hisz a bizonytalanság az egyik legnehezebben kezelhető érzés, amikor nem tudod, hogy mit hoz a holnap. Ez tartott 1991 decemberéig, míg el nem dőlt az új tulajdonos személye. 1992-től új élet kezdődött, mely nem volt egy sétagalopp, több szempontból sem, akkoriban napi likviditási problémái voltak a vállalatcsoportnak, amely nagyon megnehezítette az indulást. Egyéni szinten pedig, akkor szembesült mindenki azzal, hogy a kockás füzetet és az írógépet felváltotta a számítógép. Ez pl. számomra azt jelentette, hogy mint az akkori Holding Központ egyik legfiatalabb munkavállalója, nagyon sokszor kellett segítenem az idősebb kollégáknak a számítógép kezelésben, akár egy szövegszerkesztőről vagy egy táblázatkezelőről volt szó.
• Melyek voltak a fő feladataid a munkád során?
  A marketing és a PR területén sok mindennel foglalkoztam, pl. kiállításokat szerveztem, ilyen volt az őszi és tavaszi BNV. Akkoriban készült az első prospektus, a referencia film, vagy sorozatban szerveztük a gyáravatókat új vagy felújított csarnokok átadási eseményeit. A vállalati újság a VIDEOTON Híradó szerkesztésében is részt vettem. Aztán 2001-ben a VTCD-hez kerültem, mint kereskedelmi igazgatóhelyettes. Ez egy hosszú időszak életemben, melynek során megértünk nagyon szép eredményeket és néha kudarcokat is.
• Mi volt a legnagyobb feladat, ami kihívást jelentett neked?
  Több is volt, de most az jutott eszembe, amikor először kellett egyedül bemutatnom a VIDEOTON-t.
  1993-ban a Fejér megyei közgyűlés elnökénél vendégeskedett egy kínai delegáció, mely a megye gazdasági életével ismerkedett. Akkori főnökömmel együtt mentünk erre a rendezvényre. A delegáció késett, a főnököm pedig félrevont, hogy neki dolga van és el kell mennie, szóval otthagyott. Minden meghívott céget vezető képviselt, én meg a kis beosztott huszonéves ott maradtam. Az elnök úr is meglepődött, szerencsére vagy tudatosan engem hagyott a végére, így már legalább láttam miről kell beszélnem. A bemutató végén személyesen gratulált, mert még neki is tudtam új információval szolgálni a vállalatról.
• Milyen jelentős sikereid voltak itt a cégnél, amit te sikerként könyvelsz el?
  Nem tudnék egyet kiemelni, hisz egy jól sikerült sajtótájékoztató, amiről a másnapi sajtószemle alapján a fél ország értesül, legalább olyan fontos, mint egy szerződéssel végződő üzleti tárgyalás. Azt gondolom az a lényeg, hogy sikerként éld meg a kis dolgokat is, melyek egy nagyobb közösségnek is a hasznára válnak.
• Megosztanál velünk egy érdekes sztorit?
  Ahogy már említettem éveken keresztül foglalkoztam marketinggel, többek között folyamatosan szervezője voltam az évvégi VT évzárónak. Valamikor a 90-es évek közepén, még a VT Galvano Plasticnak (mai VT Metal elődje) volt egy Vegyi Labor részlege, ahol márványba tudtak maratni. Itt készültek az első VT emlékplakettek, melyeket a kiemelkedően teljesítő kollégák kaptak az évzárón. Ennek a plakettnek volt egy könyvkötő által készített műbőr borítású díszdoboza.
  Ha jól emlékszem 200 db-ot kellett neki az eseményre készíteni, de lebetegedett, s megcsúszott a kivitelezéssel. A rendezvény napjára még kb. a fele nem volt készen, napközben kétszer is hoztam tőle dobozokat, de az utolsó 30-40 db-ot csak este ½ 6-kor tudta átadni. Rohantam velük vissza a VOK-ba és az este 6-kor kezdődő évzárón már vonult be az elnökség, amikor az utolsó darabokat még csomagoltuk a humánpolitikás kollégákkal (Csapóné Erzsi, Pallósné Györgyi, Fentné Anni, stb.), de koppanóra elkészült, s ott volt a díjátadón. Azonkívül, hogy nagy blama lett volna, hogy nincs bedobozolva, vagyis csupasz a plakett, valószínűleg soha nem állunk meg az elnök-vezérigazgató úr előtt.
• Mi az, ami ennyi éven át itt tartott a cégnél?
  Magyar viszonylatban a VIDEOTON nagyvállalatnak számít, de mégis rugalmas, ember léptékű cég, s nincsenek olyan szigorú sémák, mint egy multinál. Elmesélek egy példát, egy multi megrendelt nálunk 10 db írott CD-t, mivel rövid szállítási határidővel (1-2 hét) dolgozunk, a kollégánk azonnal leadta gyártásba, s amikor készen lett, futárral feladta a készterméket. 1-2 nappal a szállítási határidő előtt a multi beszerző felhívta, hogy szeretné törölni a megrendelést, a kolléga jelezte az áru elkészült, sőt már lehet, hogy be is érkezett megrendelőhöz, így nem tudja törölni. A kolléga javasolta a megrendelőnek, hogy rakják fel a polcra, s ha újra programba kerül a termék, akkor majd felhasználják. A beszerző viszont tovább erősködött, hogy nem lehet, mert a rendszer nem engedi. Az a megoldás született, hogy visszaküldi a 10 db-ot, de kifizetik az árát. A termék visszajött, mi feltettük a polcra, majd 1 hónap múlva, amikor újra megrendelték, becsomagoltuk és újra eladtuk.
  A másik, ami itt tartott, hogy élveztem, amit csinálok, persze voltak nehéz időszakok is, de mindig sikerült felállnunk. A VTCD ma már nyugdíjas ügyvezetője Baráth István fogalmazta meg egyszer talán a legtalálóbban a munkához való viszonyt, ha az ember nem élvezi, amit csinál, hanem rágörcsöl, akkor keressen új munkát vagy munkahelyet. Mert a görcsösség egyrészt előbb utóbb az egészség rovására megy, másrészt pedig ha nincs sikerélmény, akkor elveszik a motiváció.
• Mit jelent számodra a cég? Mit adott neked a VIDEOTON?
  Van egy régi fehérvári mondás, ebben a városban 3 féle ember él: 1.) aki már dolgozott a VIDEOTON-ban, 2.) aki jelenleg dolgozik a VIDEOTON-ban, 3.) aki majd dolgozni fog a VIDEOTON-ban.
  Régen is és most is rangot jelent ehhez a vállalathoz tartozni, bár nagyon érdekes, hogy időnként találkozom, olyan emberekkel, akik rácsodálkoznak, hogy van még VIDEOTON? A nagy többség egy márkához vagy termékhez köti a céget, mivel saját termékkel nem találkozik, így azt gondolja, hogy már nem is létezik. Pedig ez egy olyan brand, amely nemcsak a múlt és a jelen, hanem a jövő is. Ha már a jövőnél tartunk, akkor továbbra is rangot jelent a VIDEOTON-hoz tartozni. A fiam mesélte, hogy az egyetemi alapképzése során egy duális képzést hirdető cégnél elismeréssel nyugtázták, hogy a VT-nél végezte a szakmai gyakorlatát. Remélem a mesterképzés befejezése után ismét csatlakozik a VT-hez.
• Meglepődtél rajta, hogy Téged is beválasztott a Vezetőség abba a kislétszámú ám annál illusztrisabb társaságba, amely a Vállalatcsoportban már több, mint 30 éve itt dolgozó kollégákból áll?
  Igen, meglepődtem, hogy bekerültem ebbe a körbe. Természetesen nagyon jólesik, s büszkeséggel tölt el, hogy rám is gondoltak, talán annak is köszönhető, hogy egy kis morzsával én is hozzájárultam az elmúlt évek eredményeihez. Számomra ugyanakkor azt is jelenti, hogy milyen gyorsan eltelt ez a 30 év. Ha jobban körülnézek, akkor azt látom, hogy azokból a kollégákból, akikkel együtt kezdtem dolgozni milyen kevesen vannak még aktívak. Szerencsés esetben nyugdíjba vonultak, vagy ami rosszabb, már elhunytak. Ma már nem jellemző, hogy ilyen hosszú időt tölt el valaki egy cégnél, bár én sem egy asztalnál, s ugyanabban a pozícióban voltam 30 évig, mert az átszervezések, a feladatok újragondolása minden esetben változást jelentett.
• Üzensz valamit a jövő kor VIDEOTON-osainak?
  Ebben a vállalatban volt és van is potenciál, még ha időnként vannak is kisebb hullámvölgyek. Higgyenek magukban, az elvégzett munkában, a vállalatcsoportban, s együtt sikeresek lehetünk.