Koritár Hajnalka

• Mikor és miért kezdtél el a VIDEOTON-nál vagy annak elődeinél dolgozni?
  1973. augusztus 3-án kezdtem el dolgozni a Videoton akkori elődjénél, az Egyesült Izzó Elektroncső gyárában. A Gépipari Szakközép iskolában végeztem, és amikor munkát kerestem, a központi MEO-ba kerültem. Az elektroncsőgyárban az alkatrészek gyártására külön üzemrészeket alakítottak ki és mindenhol volt minőségellenőrzési csoport is. Az akkori főnököm, Réti József úgy döntött, hogy először mindegyik csapatnál 1-1 hónapot el kell töltenem és megismerni az ott folyó munkát, utána meglátjuk, hogy mi lesz az, amivel foglalkozni fogok. Az idegenáru ellenőrzés lett végül az a terület, ahol maradtam. Az elmúlt 48 év során mindig minőségellenőrzéssel, minőségbiztosítással kapcsolatos munkát végeztem.
• Milyen volt akkoriban a cégnél dolgozni?
  Szívesen és örömmel emlékszem arra az időszakra.. Az idősebb és a nagyon fiatal (abban az időben már a 8. osztály elvégzése után munkába álltak) kollégák kedvesek voltak és készséggel adták át a tudásukat, nem voltak féltékenyek a másik munkájára, sikereire. Támogattuk egymást a közös munkában és az előrejutásban. Ebben  az időben közel 2300-an dolgoztunk a gyárban. Talán a legnehezebb  időszak akkor volt, amikor először eladásra került a gyár. Most már azt mondom, hogy szerencsére az MBKE idején maradhattam a gyárban a 250 dolgozó egyikeként. Amikor a VIDEOTON megvette a céget és kezdtünk felfejlődni, láttam a lehetőséget, hogy érdemes kitartani.
• Mi volt a legnagyobb feladat, ami kihívást jelentett?
  1973-tól egészen 1997-ig foglalkoztam idegenáru ellenőrzéssel, kiegészítve a különböző kompakt fénycsövek szerszámainak átadás-átvételével. 1997-ben kerültem át a Műanyag üzembe minőségügyi vezetőnek és 2003.-ig dolgoztam ebben a projektben. Nagy előrelépés volt, amikor az autóiparnak kezdtünk el gyártani. Teljesen mások és magasabbak voltak az elvárások, mint az előtte gyártott bármelyik termékkel szemben. Emlékszem, akkor még csak 9 fröccsöntő gépünk volt és három meós kollégával kezdtem, akik 3 műszakban dolgoztak, majd pár év alatt már 80 gépünk lett és 4 műszakban 45 kolléga munkáját irányítottam. Nemcsak kollegiális volt a viszonyom a beosztottaimmal- kiadva és számon kérve a munkát-, hanem a magánéletben néhányukkal barátok is voltunk. Olyan kollégákat tudhattam magam mellett, mint a Kovácsné Lívia és a Lajtos Marika, akikkel igyekeztük minél előbb megoldani minden hirtelen jött problémát. Ez időszak jelentette a legnagyobb kihívást.
  2003.-tól a GE projekt menedzsere, majd a Szerszám üzem minőségügyi vezetője lettem.. Később a központi mérőszoba csoportvezetői feladatait láttam el, ahol mai napig nyugdíj mellett dolgozom, de most már csak 4 órában. A stafétát átadtam fiatalabb kollégámnak,Sándor Győzőnek. Amikor odakerültem egy pár kézi mérőeszközünk és egy mérőgépünk volt csupán. Ezután, ahogy a vevői elvárások nőttek, kezdődött el a mérőszoba fejlesztése a mai állapotra. Ma már számos modern mérőberendezéssel rendelkezünk és a VIDEOTON-on belül az egyik legjobban felszerelt mérőszoba lett kialakítva.
• Milyen jelentős sikereid vannak, amiket sikerként könyvelsz el?
  Nagyon örültem annak, amikor 1997-ben a Köcski úr a Szerszám és Műanyag üzem vezetője kifejezett kérése volt, hogy kerüljek át hozzájuk. Ez számomra nagyon nagy elismerés volt, mert azzal foglalkozhattam, amit a legjobban szerettem az elmúlt évek során.
• Mi tartott ennyi éven át a Videotonnál?
  Elsősorban az, hogy rettenetesen szerettem a munkámat és a kihívásokat is. A másik, hogy a vállalat több esetben is támogatta a továbbtanulásomat, tudtam fejlődni. Először a technikus minősítőt, majd a Bánki Donát Műszaki Főiskolát is munka mellett, a cég támogatásával végeztem el, illetve a cégtől lehetőség volt 2 főnek speciális minőségügyi technikák megismerésére egy 1 éves képzésen belül,melyek egyike lehettem . Minden segítséget megkaptam a tanulmányaimhoz. Az igazi szakmai tudást pedig itt helyben sajátítottam el.
• Mit jelent számodra a cég? Mit adott neked a Videoton?
  Nagyon jó csapatom volt, szerettem a kollégákkal dolgozni, jól megértettük egymást, nagyon sok barátra tettem szert.  Úgymond a cég a családom része volt . Mindemellett biztonságot és a munkámért járó erkölcsi és anyagi elismerést köszönhetek a cégnek.
• Meglepődtél rajta, hogy téged is beválasztott a Vezetőség abba a kis létszámú ,ám annál illusztrisabb társaságba,amely a Vállalatcsoportban már több , mint 30 éve itt dolgozó kollégákból áll? Mit jelent Neked ez az elismerés?
  Igen, nagyon meglepődtem, mert soha nem szerettem előtérbe kerülni. Hangomat csak a munkával kapcsolatban hallattam és hallatom. Ez az elismerés számomra azt jelenti,hogy mégis csak jó, hogy ezt a szakmát választottam (mert volt időszak, amikor ezt erősen megkérdőjeleztem) és talán feladataimat a vezetés és a saját elvárásaimnak megfelelően végeztem.
• Üzensz valamit a jövő kor VIDEOTON-osainak?
  Ha a legjobb tudásod szerint végezed a munkád és nem tagadod meg saját magad, akkor ezért téged minden tekintetben megbecsülnek és elismernek!