Kiss Márton

• Volt már korábban bárki a családodból, aki a VIDEOTON-nál dolgozott? Ha igen, milyen tanácsokat kaptál tőlük mielőtt elkezdted itt a munkát?
  Győr környékéről, Kónyból származom. Ebben a régióban a VIDEOTON nem olyan szerves része az iparnak, mint Székesfehérváron, így a családból én vagyok az első.
  Természetesen adtak tanácsot, mikor munkába álltam. Azt hiszem, ha a VIDEOTON-ban kezdtem volna, akkor is ezeket a szavakat kapom útravalónak. A „ csak ügyesen” szerintem minden szülő szájából elhangzott már, meg persze a „szentháromság”, amit így nem is biztos, hogy kimondtak, de szépen körülírták. A szorgalom, a fegyelem és az alázat. Manapság ezek a jellemvonások egyre kevésbé fellelhetőek, pedig úgy gondolom, hogy egy jó munkahelyen ennek a háromnak az eredője az elismerés, megbecsülés.
• Emlékszel még milyen érzés volt az első napodon besétálni a VIDEOTON-ba?
  Azt kell mondjam, sajnos nem emlékszem. Még a Tipa Vezérléstechnikai Kft.-nél kezdtem dolgozni, ez volt az első munkahelyem. Akkor 30%-ban magyar, 70%-ban osztrák tulajdonú cég volt. Kb. fél éve voltam a Tipában, mikor megtudtuk, hogy a VIDEOTON-nal tárgyal a vezetőség arról, hogy a nagyobb hányadát megvennék. Az a szóbeszéd járta, hogy a szomszéd telephelyen működő szintén célgépépítéssel foglalkozó céget szeretné megvenni a VIDEOTON, de aztán egyik látogatás alkalmával eggyel odébb lévő kapun fordultak be, így lett a Tipa Vezérléstechnikai Kft. a VIDEOTON HOLDING tagja. De természetesen ez csak az én elméletem. 2016-tól már egy 100%-ban magyar tulajdonú cégnél dolgoztam, ahol többségi tulajdonos a VIDEOTON volt. Majd 2020-tól a maradék 30% is a Holding tulajdona lett. Így, mint a három kismalac és a farkas meséjében, több, kisebb lépésben lettem végül videotonos. Nehéz lenne az első napot kiemelni.
• Mióta dolgozol a cégnél? Mi jelenleg a feladatod?
  2014-ben kerültem a céghez, itt töltöttem a nyári gyakorlatomat. Aztán még egy évig diákszövetkezeten keresztül dolgoztam a cégnél, a műhelyben szerelőként. Majd 2015-ben, miután végeztem az egyetemen, főállású gépészmérnökként kezdtem a Tipában. Nagy változás az iskola ciklikusságából – szorgalmi időszak, vizsgaidőszak, szünet – kilépni és a munka világában az éveken átívelő „szorgalmi időszakot” elkezdeni. Végtelennek tűnik, de aztán egészen bele lehet szokni. Fel kell venni a megfelelő ritmust, mint egy hosszútávfutónak.
  A VT Tipa Kft. célgépépítéssel foglalkozik. Szinte minden munkánk egyedi és más. Ezeknek az egyedi berendezéseknek a látható, megfogható részét tervezem én, természetesen sok kollégámmal és több osztállyal együtt dolgozva. Az a feladatom, hogy olyan vázat, mechanikát, beavatkozó-elemeket tervezzek, melyek együttese egy olyan gépet alkot, ami a vevő igényeinek megfelelően működik. Ez lehet egy egyszerű kézi szerszám vagy egy egész gyártósor is akár. Elég széles a skála. Itt van helye a kreativitásnak.
• Az elmúlt időszakból ki tudnál emelni olyan pillanatot, amit sikerélményként tartasz számon?
  Múlthéten 62-t dekáztam csak térddel. 🙂 Ha a Videotonnál maradunk, akkor minden gépátvétel egy sikerélmény. Sikerült olyat alkotni, ami elnyerte a megrendelő tetszését. Megérte a sok befektetett munka, gondolat.
  De sikerélmény, mikor megkérdezik a véleményemet. Szerencsére egyre többször előfordul. Ez azt jelenti számomra, hogy a közösség megbecsült tagja vagyok.
• Mit szeretsz legjobban a munkádban?
  Szeretem az olyan projektet, ami első ránézésre súrolja a lehetetlen határát. De sok ötleteléssel, skicceléssel, katalógus-lapozgatással mégis fogást lehet találni rajta. Aztán több heti, havi számítógép előtti kattintgatásból egyszer csak testet öltenek a kigondolt geometriák hideg fém formájában. Egy ügyeskezű szerelő szépen összeépíti az egymáshoz passzoló elemeket, behúzza a levegő- és villamos vezetékeket, ami olyan, mint az ér- és ideghálózat, a programozó rátölti a szoftvert, értelmet ad a gépnek, majd egyszer csak feléled a berendezés és magától dolgozik. Azt szeretem a legjobban a munkámban, hogy a számtalan lehetőség és variáció közül egy olyan megoldást találjak a problémára, ami működni fog és az ötlettől a megvalósításon át egészen a kész, működő berendezésig jelen lehetek a folyamatban. A végén ez lúdbőröztető érzés tud lenni.
• Meglepődtél rajta, hogy Téged is beválasztott a Vezetőség a 30 év alatti, tehetséges fiatal kollégák közé, akiknek nagy jövőt jósolunk a VIDEOTON-ban?
  Meglepődtem. Főleg azért, mert mire hozzám is eljutott, pont pár nappal elmúltam 30.
• Mit jelent neked ez az elismerés?
  Leginkább azt jelenti, hogy a szüleimnek igaza volt és jó útmutatást kaptam tőlük. Saját példámon látom, hogy a szorgalomnak, a fegyelemnek és az alázatnak van eredménye. Ez egy visszaigazolás számomra.
• Hogyan tovább? Milyen terveid vannak még a VIDEOTON-ban?
  Hogyan tovább? Hát úgy, ahogyan eddig! Túl messzire nem szeretek tekinteni, mert akkor csak azzal nem foglalkozik az ember, ami épp előtte van. Szeretném azt a tudást és tapasztalatot, amit eleimtől kaptam, vagy 6 és fél év alatt rám ragadt, az újabb gépész generációnak tovább adni, kezdve persze házon belül. A jónál mindig van jobb elv alapján szeretném apránként javítani a céges folyamatokat, hogy hatékonyabbak legyünk.